Pz. VI. E. Tigris nehéz harckocsi

Pz. VI. E. Tigris nehéz harckocsi Panzerkampfwagen „Tiger” (8,8 cm) Ausf. E.

( Sd. Kfz. 181)

A német hadvezetés 1939. szeptember 1-jén megbízást adott egy 40 tonna körüli nehéz páncélos kifejlesztésére. Ez a VM – 3001 P típus nem vált be, ezért 1941. május 26-án a német vezérkar újabb harcjármű kifejlesztésére adott parancsot. A később Tigris I. néven is ismertté vélt harckocsi kétféle prototípusát (VK 4501 és VK 3601) 1942 áprilisában mutatták be. A gyártás egyszerűsítése végett a harckocsi test és a torony tervezésekor eltekintettek a nagyobb páncélvédelmet nyújtó döntött formáktól és merőleges páncéllemezeket alkalmaztak.

Ugyanakkor a legveszélyeztetettebb helyeken a páncélvastagságot 80-100mm-re növelték.

Fegyverként egy 88mm űrméterű harckocsi ágyút építettek be, amely 500 méteren 108mm-es páncél átütésére is képes volt. Az 56,9 tonna tömegű harckocsi 8 pár átlapolt nagy görgőből álló futóművön mozgott. A Tigris a második világháború egyik legjobban védett, legnagyobb tűzerejű harckocsija volt. Nagy tömege és talajnyomása miatt azonban alkalmazása már olyan terepviszonyok között sem volt lehetséges, ahol kevésbé páncélozott ellenfelei még könnyedén tevékenykedtek. A Tigrisek első nagyobb arányú bevetésére 1943 júliusában került sor. A honvédség 1944 kora nyarán jutott először a típushoz. A Kárpátok előterében harcoló 3. honvéd harckocsi ezred kilőtt Turánjai helyébe tíz darab nagyjavításról érkezett Pz. VI. E. nehéz harckocsit kapott az elöljáró német magasabb parancsnokságtól.

A Tigrisek számát növelte a Hollósy – Kuthy László vezérőrnagynak születésnapi ajándékként átadott három darab harckocsi. E harckocsikat később, a visszavonulás idején műszaki hiba és benzinhiány miatt kénytelenek voltak felrobbantani. Visszaemlékezések szerint 1945 tavaszán a dunántúli harcokban is részt vett kb. egy századnyi Tigris I. német felségjellel, de magyar személyzettel.